A vörösborban érlelt sajtot jópár éve kóstoltam először, mikor Veron még a borkóstolókra hozott belőle. Mint utólag kiderült, Veron élettársa a Déri Miksában lakott akkortájt és a Rákóczi csarnokban fedezte fel Rezsőéket. Most hogy már mi is egy éve a Rákóczi térre tettük át a székhelyünket, volt időnk Zsuzsával és Rezsővel jobban megismerkednünk, a Rákóczi reggelikre kérés nélkül érkezik a hatalmas sajttál felajánlás. Voltak meghívot vendégeink, ismerjük a történetüket, konkrétan Zsuzsa álmának megvalósulását. Idén ősszel lesz 10 éve, hogy othagyva a budapesti építőipari-tanári létet Lajosmizsén kezdtek bele a sajtkészítésbe. 

Nekünk, ha nem is álom, de egy álomszerű tervünk vált valóra július elején. Kitaláltuk, hogy végiglátogatjuk az őstermelőket és saját szemünkkel nézzük végig a Rákóczi téri piac termékeinek születési helyszíneit. Így indultunk gasztroutazásunk első állomására, Lajosmizsére. Bő egy óra alatt az 5-ös út 73 km kövénél betértünk az alföldi tanyavilágba. Takaros fehér ház, kis melléképületek, melyekben készül, érlelődik a sajt, valamint a régi ház, ahol reméljük mihamarabb megkezdik Zsuzsáék az oktatást is. Az udvart körbe magasra nőtt kukoricatábla szegélyezi, hátul a kecskék és tehenek kényelmes méretű karámjai.

Lehetne teljesen romantikus ábrázolásban is Rezsőéket bemutatni, de távol állna az ő személyiségüktől is. Reggel 3 órás kelés, fejés, takarmányozás, a másik telepről a friss tej áthozása, autóba pattanás, hogy 7-re a Rákóczi csarnokba érjen az áru majd az értékesítés, miközben Zsuzsa néhány helyi segítővel a kis sajtüzemben feldolgozza a napi közel 200 liter tejet. Kecske és tehéntej, helyi adottságokhoz igazodó sajtfélék, rövidebb és hosszabb érlelési idejű lágy, vagy félkeménysajtok. Este egy kis merengés az állatok mellett, vacsora és kezdődik előről, szinte soha nincsen megállás. Rezsőék azt vallják, hogy a sajtkészítés az állattartással teljes. A kis bocit simogatva és látva a boldog jószágokat mi is megértettünk belőle valamit.