A körút építése az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik legfontosabb vállakozása volt. Pest főútvonalait korábban a sugárutak: a Váci út, a Király utca, a Kerepesi (Rákóczi) út, a Stáció (Baross) utca, az Üllői út és a Soroksári út jelentették. A város bővülése a XIX. század elején ezek és a Duna partjai mentén kezdődött, ám a szélesedő beépített területeknek egymással nem volt kapcsolatuk. A Lipót körút a Fegyvergyár utca, a Ferenc körút a Malom utca nyomvonalát követte, a körút többi szakasza áttörte a közbenső, kusza beépítésű területet.

Az első időszakban, 1883-ig csak 23 házat húztak fel, 1890-ig 106, 1896-ig további 85 bérház készült el. 1896-ban még 37 telek állt üresen, ezek 1906-ig épültek be. 1896-ra már csak a befejező munkálatok maradtak, elkészült a gázvilágítás, befejezték a Vígszínházat is, s augusztus 31-én - a millenniumi ünnepségek közepette - a Közmunkatanács átadta az útvonalat a főváros közönségének.

A körutat huszonöt év alatt alakították ki. Kertes házakon, gazdasági épületeken átvágva 251 kis és rossz épületet bontottak le, helyükön 253 tízszer akkorát húztak fel. A teljes út hossza a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méter.

Az útvonal tervezési hiányossága, hogy csak egyetlen tér: a Rákóczi tér kapcsolódik hozzá.

Forrás és további részletek: epulettar.hu